Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.11.11

Érintetlen mélységekben

Érintetlen mélységekben 

 

Gyermekkorom egyik kedvenc könyve volt. Egy egész életre elgondolkodtatott és muníciót adott - bizonyos nehéz helyzetekben. 

Nem túl lélekemelő, inkább lélek nyújtó helyzetek voltak ezek. 

 

A minap azon gondolkodtam, hogy azok az emberek, akik soha nem merültek le a tenger mélyebb rétegeiben található élővilágba, akik nem ismerték meg annak az emberek által fel nem fedezett szépségét és nyugalmát, természetesen sohasem tudhatják meg, hogy mekkora élmény is valójában az a fajta mély békesség. Valahogy így van ez Isten mélységeivel is.

 

Az ember éli a maga kis mindennapi, megszokott, sokszor felszínes világát, teszi a dolgát, él a megszokott és berögzött szokásai szerint, és még csak nem is kapirgálja a felszínt… Az ember olyan furcsa lény, hogy önmagától nem vágyik a mélységekbe, mert annak meg kell fizetnie az árát. De hisz szinte mindennek ára van földi létünkben. Azonban amíg csak a fizikai világ adta és kecsegtetve kínálta lehetőségeket ragadjuk meg, addig még nem is éltünk. 

 

Istennek is vannak mélységei - mégis oly kevesen közelednek hozzá igazán, tiszta szívvel, őszinte, gyermeki lélekkel. 

 

A felszín zajos és pörgős, elvonja a figyelmet, kitölti a napunkat úgy, hogy szinte észre sem vesszük: elillant az életünk, elfogyott az élet-útunk…

Fura egy világ ez, az ember húszévesen azt gondolja, megállt az idő, mert a lehetőségek izgalmában, felturbózott érzelmekkel felfoghatatlan, hogy az emberi élet valóban csak egy szempillantás. És valóban úgy is múlik el minden, mint szempillantás.

 

Felfoghatatlan,  hogy önmagunkban értéktelenek, múlandók vagyunk, életünk,  törekvéseink, rendszabályaink, bűneink és földi örömeink a negyedik dimenzióban párává válnak. Mintha semmi sem történt volna… 

 

 

Értelmet az életnek egyetlen dolog adhat: ha az ember elkötelezi magát és hűséges.

 

Egy flörtölő életmódot folytató ember sohasem tud gyökeret ereszteni, sehol nincs otthon, sohasem lehet rá számítani, könnyen válik árulóvá, a felszínen kapirgáló életörömök utáni vágy úgy mossa el minden dolgát, mint a hullámzó tenger a parti kavicsokat. 

 

Istennek azonban vannak mélységei. 

 

Sokan találkoznak Vele életük bizonyos pontján, üdvözlik egymást, és elválnak útjaik. Azonban az Istennel való flörtölésben semmi jó nincsen. 

 

Ő nem hazudtolja meg Önmagát, Ő mindig ugyanaz az állhatatos, gondoskodó, szerető Isten volt tegnap, mint ma, sőt holnap is ugyanaz lesz. Így jött le közénk, emberként, hogy még a legegyszerűbb emberi elme is felfoghassa az Ő szeretetét. Ezért halt meg, értünk tette mindezt, mert az ember bűnös állapotában értetlenül áll az Isten szeretetével szemben. Nem értheti, mert nem egy nyelvet beszél ilyenkor az Isten és az ember. 

Elbeszélnek egymás mellett.

 

 

Egy öntudatlan kisgyermeknek, aki még a nyelvet sem ismeri, képtelenség bizonyos dolgokat elmagyaráznunk, mert egészen addig úgysem érti meg, míg fel nem nő, meg nem tanulja a nyelvet, míg meg nem érti az összefüggéseket vagy saját kárán-hasznán meg nem tapasztalja a lényeget. A gyermek egészen addig, míg felnőtt nem lesz, a felnőtt viselkedését utánozza, ösztönösen tanul. 

A bennünk élő Szent Szellem, Aki mindig és mindenben a Megváltó Jézusra mutat rá, belülről tanít bennünket helyesen élni, helyesen viselkedni, tanít bennünket szeretni. Megtanítja nekünk, hogy mi a megváltás lényege, életben tartja az Istentől kapott ajándékunkat: 

 

az új emberünket.

 

A cselekedetek nagyon fontosak.

A példamutatás is nagyon fontos.

 

 

 

Tudtad, hogy a körülöttünk élő, védelmünkre kirendelt szent angyalok is a cselekedeteinkre néznek? Nézik, amikor úrvacsorát tartunk, látják, amikor valakivel jót teszünk, és értékelik a cselekedeteinket.

A cselekedetek fontosak. 

Megmutatják egyéniségünket.

 

Van különbség az új emberünk és az óemberünk között? Hatalmas! És ha most megvizsgáljuk a régi cselekedeteinket, amiket az istentelen életünkben tettünk, és összehasonlítjuk őket azokkal, amelyeket ma, tegnap, tegnapelőtt cselekedtünk, akkor látunk köztük különbséget? Ha nem, akkor radikális döntést kell hoznunk: szorosabbra kell főznünk kapcsolatunkat az élő Istennel.

 

 

Egy halottal nem tudunk kapcsolatot ápolni, Isten pedig az élők Istene, és maga is élő és mindenható Úr! Jó esetben az új természetünk már halott, ám ha naponta kapcsolatot tartunk vele és nem tagadjuk meg, megfertőz minket, és egyébiránt a szaga sem jó. Egyszóval a régi természetünket hordozni semmiképpen sem válik dicsőségünkre, jutalmat sem kapunk érte az örökkévalóságban, viszont az új életben való járás, az élő Isten Szellemével és Fiával való mindennapi kapcsolat következményeképpen a Messiás illatát fogjuk hordozni magunkon. Isten jelenléte átitatja a személyiségünket, ami aztán meglátszik az arcunkon, meglátszik a beszédünkön, meglátszik a mozgásunkon, stb. Isten annyira élő Isten, hogy képes volt a fényévekre lévő Mennyből hozzánk leköltözni, hogy megmentsen bennünket, hogy belénk költözött Szent Szelleme által szoros kapcsolatban lehessünk vele akkor is, amikor ez a világ úgy megrázkódik, mint amikor az őszi vihar rázza a fákat, és hullanak le róluk az elszáradt levelek…

 

(…)                                    oszi-vihar.jpg

 

Minden rázkódni fog, egyedül Isten övébe, az igazságosságába megkapaszkodva maradhatunk meg a helyes úton.

Csak Ővele maradhatunk életben!

 

 

 

Fussuk át gyorsan, kik azok, akik __nem __tartanak __igényt erre a szoros, megmentő kapcsolatra, és kívül fognak maradni az Isten Királyságán - csak emlékeztetőül…

 

„…a gyávák, a hitetlenek, és akik gyűlöletes dolgokat tesznek, a gyilkosok, a szexuális bűnben élők, akik varázslással foglalkoznak, a bálványimádók és a hazugok — mindezek a tűz-tóba kerülnek, amelyben kén ég. 

Ez a második halál.”

 

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2021&version=ERV-HU

 

Istennek azonban nem ez a terve az ember életével.

 

>>Mert azt mondja az Írás: „Amit szem nem látott, fül soha nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, olyan dolgokat készített Isten azoknak, akik szeretik Őt.”<<

 

 

Ha Isten büntetni akart volna, eleve nem küldte volna le egyetlen Fiát hozzánk, eleve nem kellett volna a Messiás Jézusnak meghalnia a bűneinkért. Mondhatta volna Isten azt, hogy „jól van gyerekek, ennyi volt, ti akartátok, hogy így legyen”. És lehúzhatta volna a rolót közvetlenül a bűnbeesés után végleg. De  új esélyt  kaptunk, és megint egy újat, és megint egyet… Ez a kegyelem. A mi Istenünk türelmes. Nem ítél rögtön és nem ítél el. Vár, kivár, türelmes, és ad új esélyt, amíg tart a kegyelem napja - és ez most van.

Egyetlen normális apa sem akarja elveszteni a gyermekeit, mennyivel inkább a mi szerető, gondoskodó Mennyei Atyánk!

 

 

A szeretet a legnagyobb Úr. 

Megbocsát, messzire lát, nem rendítik meg a mindennapok megpróbáltatásai, mert örök. Túllát a nehézségeken, felülemelkedik a megalázó helyzeteken, csiszolnivalónak lát egy nyersen kibányászott gyémántot, tudja az emberi értéket, és harcol érte. Látja a bennünk lévő hatalmas lehetőségeket, és alkalmat ad a Hozzá való visszatérésre.

 

„Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…”

 

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2095&version=ERV-HU

 

 

Mi sosem érhetünk fel Isten szeretetéhez, emberként érthetően képtelenek vagyunk rá. Nem tudunk magunkból kipréselni sem olyan szeretetet, ami csak Istenben van meg, aminek Ő az egyedüli forrása. Nem mi vagyunk a szeretet birtokosa. Élhetünk azonban  Benne, hogy nap mint nap kiáradjon ránk az Ő Jelenléte, ami gyógyít minket és örömet ad nekünk, mennyei békességet, amivel könnyen el tudunk érni másokat, és ami nekünk megmarad, az egyedül a hálánk és rácsodálkozásunk arra, ahogyan

 

                 Ő szeret minket 

          minden bűnünk ellenére. 

 

___Elérni minket azonban Ő is csupán ___egyedül a nekünk ajándékba adott ___Fiúban tud. 

! Mert akkora szakadék tátong az Ő mennyei szentsége és tisztasága, illetve a földi bűnös istentelenség között. Ezért is bocsátotta ki ránk teremtő Szavát, amikor azt mondta, hogy szentek legyetek, mert Én szent vagyok. Az Ő Szava pedig Élő Beszéd, azaz a kimondott Szó egyben azonnali változást is hoz, mert Életet hordoz. Így lettünk mi élő lélekké, szentekké, stb... Amit Ő mond, az a Szó szüntelenül dolgozni kezd a hatalmas világmindenség kicsinyke kis porszemeiben... Bennünk.

(...)

 

Isten közelsége ebben a múló világban az egyetlen Élő valóság. Az Ő szeretete áthatol minden néptömegen, súlyos gondokon, hogy minket elérjen, és megerősítsen. És az Ő igazi gyermekei is mind ilyenek. Erővel, Isten erejével képesek szeretni és szolgálni. 

Az Ő ereje kifogyhatatlan, és most még mindenkinek elérhető, aki igényli.

Ezért igényelniünk kell az Ő közelségét és szeretetét, mert a nyugtalanságon vagy a haragon túl Ő mindig ott van, hogy segíthessen, hogy szerethessen. 

 

Egyetlen egészséges lelkű apa vagy anya sem löki el a gyermeke kezét, amikor az segítségért kiált. Mennyivel inkább a mi Gondviselőnk.

 

Senki nem mondta, hogy könnyű lesz az út. Az igazán jó dolgokért néha szenvedni is kell, de amikor elértük őket, a végén úgyis azt mondjuk majd, hogy megérte.

 

 

 

 

1bb5dbeb-f1f4-427c-ba19-2c3d9ec3ac61.jpeg